A Vadzsrajána Buddhizmus

A késői mahajánában a varázsformulák erejébe vetett hit megnövekedett. A mantrák kimondását a meditációval egyenértékűnek tekintették. Később a formulák elmormolását tartották már a legfontosabbnak. A mantra módszer a megváltás elnyerésének legfontosabbikává vált. A mantrizmus a tantrikus hindu tanok és e járások hatására, mintájára a vadzsrajána („gyémánt kocsi”), vagy mantrajána külön irányzattá vált a Kr. u. 7. században.

Ez az irányzat mágikus, titkos tanítást hozott létre, amely az eredeti buddhizmustól még inkább eltávolodott azáltal, hogy női isteneket és saktista eszméket is magába fogadott.

A vadzsrajána is rendelkezik terjedelmes szent iratokkal, melyet tibeti és kínai fordítások őriztek meg. Ezeken már erősen érvényesül a hinduizmus hatása. Egyikük a Tathágata-guhja, a nepáli buddhisták szent könyve. A buddhista tantrák („könyvek”) a Kr. u. 9-11. században keletkeztek Nepál és Tibet területén.

Legnagyobbrészt az úgynevezett jóga-tantrák, a jógik számára kötelező titkos tanítások. Tartalmuk az elmélkedés, vezeklés mellett a misztika, varázslás, ráolvasás, orgiasztikus erotika egyvelege.

A vadzsrajána vallási gyakorlatának alapja az istenségek kultusza, mágikus formulák (mantra) recitálása, a misztikus kéztartások (mudrá) tana, az elmélkedést elősegítő „körök” (mandala) és ábrák (jantra) meditációs tárgyként való alkalmazása. A dhjáni Buddhák, mánusi Buddhák és a bodhiszattvák tantrikus „összefonódása”, szintézise jelentkezik az irányzatban.

A Buddhák „három testét” (trikája) néhány vadzsrajána iskola újabb két testtel egészíti ki. Ezek: a szabhávikája („önmagát létrehozó test”) és a mahászukhá („nagy öröm teste”), amely az előző négy „test” szintézisét alkotja

A vadzsrajánában a női istenségek a férfi istenek kiegészítő aspektusaiként jelennek meg. A nemek polaritása misztikus analógiát képez a szamszára-nirvána dualizmusával e felfogás szerint.

A szexuális egyesülés ábrázolása az abszolútummal való egyesülésnek a szimbóluma. Elterjedt az istenségek jab-jum (apa-anya) ölelkező ábrázolása is.

A vadzsrajána panteonjában számos női bodhiszattva és női Buddha (tathágata) jelenik meg. Ilyen például Pradzsnyápáramitá („tökéletes fölismerés”), akit a „Buddhák anyjaként” tisztelnek. Vidjá a „bölcsesség”, Mudrá a „szent gesztus” női istensége. Őket a megfelelő férfi Buddhákkal együtt ábrázolják „ölelkező” pózban.

A vadzsrajána felfogása szerint a lét csak illúzió. Ezért a tőle való elfordulás és a szenvedélyek elnyomása szükségtelen. Nem lehet a szamszárától való szabadulás elengedhetetlen feltétele.

A világ a lét legmagasabb rendű valóságemanációja. Tehát a tökéletesség csírája még a legrosszabban is föllelhető. A tökéletesség csírái a szenvedélyekben is jelen vannak. Csak akkor károsak a szenvedélyek, ha hamis tárgyra irányulnak. A szenvedélyeket tehát nem kell elnyomni, hanem átszellemíteni, szublimálni kell őket, ha az üdvúton előre akarunk jutni.

A vadzsrajána buddhizmus különösen erotizált formájában heves ellenállásba ütközött a „kis-” és „nagykocsi” hagyománytisztelő követőinél. Ezért ma csak Tibetben, Nepálban, Mongóliában, Burját földön, valamint Japánban (a singon és tendai szekták révén) maradt fenn. Európában és Amerikában a Tibetből kivándorolt lámák révén terjed az utóbbi évtizedekben a vadzsrajána tanítás.